Ha valaki nagyon szeret repülni, és önmagában a repülés élménye is határtalanul boldoggá teszi, akkor a fapados légitársaságok alkalmi akcióinak köszönhetően megesik, hogy egy különösen olcsó repülőjegyet anélkül vesz meg, hogy bármit is tudna a célállomásról. Ez történt velünk is, amikor Brémába vettünk repülőjegyet.
Az utazáshoz közeledve a mások által feltett kérdésre, hogy „és mi van Brémában?”, hát nem sok mindent tudtunk válaszolni. Annyit tudtunk, hogy Hamburghoz, Lübeckhez hasonlóan Hanza-város, van egy foci csapata, és hogy híresek a brémai muzsikusok. Ennyit és nem többet. Mégis belevágtunk, két és fél napos kirándulásra indultunk egy vasárnapi napon.
A Ryanair Budapestről induló járata emberi időben, 8:20-kor indult Ferihegyről, így – még a több mint másfél órás repülést is beleszámítva – a brémai reptér rendkívül jó elhelyezkedésének köszönhetően 10:45-kor már Bréma főterén sétáltunk. A brémai reptér ugyanis olyannyira közel van a városhoz, hogy villamossal lehet bejutni a reptérről a központba kevesebb, mint 10 perc alatt.
A vasárnap délelőtti csendes kisváros főterén szinte egyedül lézengtünk, így jól megnézhettük magunknak Németország legnagyobb Roland-szobrát és a patinás Városháza épületét (amelyek így együtt az UNESCO világörökségének részei). A brémai muzsikusok szobrára is könnyen rátaláltunk, hiszen a Városháza oldalában található, és bár tény, hogy nem tájékozódtunk előre, hogy mire számíthatunk, nagyjából olyan meglepő volt a szobor kis mérete, mint a brüsszeli Manneken Pis, a Pisilő Kisfiú szobra esetében. Azért a kötelező fotókat elkészítettük, szegény szamár fényes lábait mi is jó erősen megragadtuk, ha már él a hagyomány, hát őrizzük meg! (A legenda szerint ha mindkét kezünkkel megfogjuk a szamár első lábait, és kívánunk valamit, akkor az biztosan valóra válik. Ha viszont csak egy kézzel szorongatjuk a lábszárát, akkor – a brémaiak szerint – az egyik szamár fog kezet a másikkal.)
A szobortól nem messze található egy turisztikai információs iroda, itt alaposan átnéztük a képeslapokat, majd felvértezve magunkat a frissen szerzett térképpel és a képeslapokról kigyűjtött ötletekkel, indultunk is tovább a Böttcherstrasse felé, amely az egyik leghangulatosabb brémai utca, majd a folyó partján tovább egészen a Schnoor városrészig. Ahogy azt a képeslapok is megelőlegezték, ez az óvárosi rész valóban rendkívül hangulatos, apró házikók sorakoznak a macskaköves utcákon, egymást követik a barátságos kis üzletek, ahol garantáltan beszerezhetők az északi városra emlékeztető apró szuvenírek.
Kellemes fáradtsággal – és egy lélekmelegítő forralt borral – telve délután végre elfoglaltuk a szállást, és egy frissítő esti sétát leszámítva a borús idő miatt a szállodában készülődtünk a másnapra. Az már ekkor kiderült számunkra, hogy a város nem tartogat további egy napra szóló programot, így azon tanakodtunk, vajon érdemes-e ellátogatni valamelyik közeli városba. Főleg Hamburg került szóba, de végül letettünk róla és csak könnyed, pihentető programot találtunk ki.
Végül a második nap délelőtti óráiban a belvárosi üzleteket jártuk sorra, ismét megnéztük a város főterét, ettünk egy finom, ropogós helyi kolbászt, majd a vasútállomás felé tartva megtekintettük a közeli parkban álló szélmalmot. Még nem volt dél, amikor már a vonatra vártunk, hogy kijussunk Bréma egyik külvárosába, Vegesackba. A turista irodában ajánlották nekünk ezt a kirándulást, és bár a kikötő valóban érdekes, a városrész inkább egy csendes holland kisvárosra emlékeztetett, amelynek az ígért csodálatos sétánya mérsékelten volt lenyűgöző. Így legalább láttuk Bréma egy merőben más arcát is, és nyugodt szívvel indulhattunk haza másnap kora hajnalban az északi utunkról.
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!
Booking.com
